Hogyan befolyásolja a hozott anyai belső modell a gyermekeddel való kapcsolatod, kötődésed, miért érdemes még most megtalálni azt a hangot magadban, amire anyaként vágysz és ennek mentén az erőforrásokat?
Át lehet ezt az anyai belső modellt alakítani vajon?
Észrevetted már, hogy anyaként sokszor úgy reagálsz a babád helyzeteire, mintha magától értetődő lenne?
Mintha nem is te döntenél, hanem valami belső, mélyről jövő irányítana. Ez a belső, mélyen rögzült vezérfonal az anyai belső modelled, amelyet nagyrészt gyermekkorod tapasztalatai, a szüleidtől, nagyszüleidtől átvett minták és a saját gondolkodásmódod alakít.
Amikor újra és újra ugyanazokat a reakciókat adod, noha érzed, hogy talán máshogy szeretnéd, valójában ezek az öröklött, bebetonozódott mechanizmusok mozdulnak meg benned.
Ezért fordulhat elő, hogy bármennyire törekszel a türelemre, a szeretetteljes és rugalmas hozzáállásra, a babád valamelyik jelzése mégis kibillent, és automatikusan úgy viselkedsz, ahogyan a saját gyerekkorodban láttad a felnőttektől.
A belső modell tehát nem egyszerűen a jelenlegi személyiséged, hanem az a keret, ahogy magadról gondolkodsz, és ahogy a gyermekneveléshez viszonyulsz.
Ez a keret tele lehet olyan hiedelmekkel, amelyeket talán régóta hordozol, de nem feltétlenül szolgálják a mostani élethelyzetedet. Előfordulhat, hogy túl kritikus vagy magaddal, mert kicsiként is gyakran kaptál bántó megjegyzéseket.
Vagy éppen mindent megteszel, hogy megmutasd, különb leszel, mint a saját szüleid voltak, csak éppen érzelmileg még mindig ugyanaz a harag vagy bizonyítási kényszer hajt, amit gyerekként átéltél.
Talán te is felismered már, hogy ez a fajta működés neked és a babádnak sem segít igazán, de fogalmad sincs, hogyan törhetnél ki belőle.
Az anyai belső modell határozza meg, hogy milyen mértékben vagy nyitott a babád jelzéseire, és mennyire tudsz velük mit kezdeni. Ha azt gondolod, hogy „a baba úgyis túl kicsi még ahhoz, hogy felfogja, mi történik”, vagy ha bízol abban, hogy „az idő majd magától megoldja” a hosszasan síró, nyűgös szakaszait, valójában a saját automatikus hiedelmeid tartanak vissza attól, hogy aktívabban reagálj.
Ugyanígy, ha azt mondod, „én nem lehetek jó anya, mert nekem sosem volt mintám a szüleimtől”, akkor is a régi, gyerekkorban beléd kódolt negatív elképzelések mozgatnak.
De épp ez az, amin változtathatsz. Nem kényszerűségből és nem daccal, hanem rálátva a mintáidra, megértve, hogy miért érzed magad bizonyos helyzetekben tehetetlennek, és megkeresve azokat a módszereket, amelyek valóban a te céljaiddal és a babád igényeivel harmonizálnak.
Ha képes vagy módosítani ezen a belső modellen, és ráébredsz, hogy nem kell tovább cipelned a generációkon átívelő korlátozó hiedelmeket, akkor lassan elkezdheted másként megélni a mindennapokat. Könnyebbé válik a kommunikáció a kisbabáddal, hamarabb érzed meg, mi nyugtatja meg, és kevesebb feszültséggel küzdesz saját magadban is.
Ha nem teszel semmit, könnyen előfordul, hogy beleragadsz a régi mintákba, és végül azt adod tovább a gyerekednek, amit te sem szerettél kicsiként: bizonytalanságot, hiányérzetet, esetleg érzelmi elfojtást.
Ez hosszú távon akár annak az árán is történhet, hogy ő sem tanulja meg igazán felvállalni az érzéseit, és nem kapja meg azt a meghitt, biztonságos kapcsolódást, amire valójában vágyik.
Mert ha most változtatsz, lehetőséged nyílik rátalálni egy olyan anyai szerepre, amelyben sokkal kevesebb a frusztráció, több az öröm, és valóban azt adod a babádnak, amire neki szüksége van.
Mert ez a belső modell felismerésekkel, erőforrásokkal, kitartással átalakítható, formálható.
Ehhez az kell, hogy találj erőforrásokat, és ne a probléma fókusszal dolgozz, hanem a megoldásfókusszal.
Elégedettebben tekintesz majd vissza az első hónapokra, hiszen tudatosan formáltad a kapcsolatotokat, és megélhetted az igazi összhangot.
Ha nem vágsz bele ebbe a folyamatba, az elfojtások és a korlátozó hiedelmek tovább öröklődhetnek, és te magad is egyre bizonytalanabbul érezheted magad a szülői szerepben.
A régi érzelmi sérülések és tévhitek végül elfárasztanak, és megnehezítik a szeretetteljes összefonódást köztetek, ami pedig az egész későbbi életetekre kihat.
A hozott anyai belső modell meghatározza, milyen úton indulsz el a babáddal, és merre tartotok együtt.
Ha most döntesz a változás mellett, felszabadíthatod magad a régi automatizmusok alól, és egy olyan kapcsolatot teremthetsz, amelyben igazi biztonságot, melegséget és fejlődést adhatsz neki.
Persze ehhez idő kell és tenni akarás, befektetett munka.
De a bölcs döntést, akkor tudod meghozni, ha előre nézel és elképzeled, te milyen kapcsolatra vágysz a gyermekeddel 15 év múlva?
Ha nem lépsz, tovább cipeled a generációs mintákat, és a gyermeked is ezek között próbál majd eligazodni, te pedig éppen azt a szeretetteljes kapcsolódást veszíted el, amire talán te is, ő is a legjobban vágynátok.
Ha úgy érzed, hogy szeretnéd jobban átlátni, mi is történik köztetek, és merre érdemes elindulnod, keress bátran – beszéljük át együtt a helyzetedet, és segítek megtalálni merre indulj, hogy összhangba kerüljetek. Ha azt látom, nem érdemes együtt dolgoznunk, akkor azt is meg fogom mondani.